A gyógytorna legfőbb célja, hogy a mozgató szervrendszerben létrejött diszfunkció kialakulását megelőzze, a már meglévő elváltozást helyreállítsa, korrigálja, és az adott helyzetben elérhető optimális működést kialakítsa. A gyógytorna prevenciós és rehabilitációs céllal egyaránt jó hatásfokkal alkalmazható. A célzott terápiás eljárások megválasztásához, a kezelési terv felállításához a részletes gyógytornász vizsgálat ad kiinduló pontot.

A gyógytorna alap elemei:

Passzív mobilizáció: ekkor a gyógytornász segítségével jön létre a kívánt mozdulat, a beteg csak pihenteti az adott testrészt. A passzív mozgatás során az ízületekben az adott helyzetben lehetséges teljes mozgás terjedelem érhető el.

Vezetett aktív mobilizációkor a gyógytornász sínezi az adott területet pl. végtagot és a mozgás létrejöttét segíti, a terapeute együtt dolgozik a pácienssel, ez akkor alkalmazható, amikor az izomerő még nem képes gravitációval szemben mozgást létrehozni.

  • Aktív mobilizáció: amikor a páciens önállóan verbális utasítások követve ill. bemutatást utánozza önállóan végzi a gyakorlatokat.
  • Ellenállással szemben történő mobilizáció: az aktív mozgás egy olyan fajtája, amikor dinamikusan vagy statikusan izomkontrakció jön létre külső ellenállással szemben , amit manuálisan vagy mechanikusan lehet létrehozni.
  • Stretching: a nyújtás módszerét akkor alkalmazzuk, ha megrövidült izom funkcióját kívánjuk helyre állítani. Az izom eredését és tapadását a gyakorlatok során távolítjuk egymástól, így növelve az ízületi mozgástartományt is. Megkülönböztetünk passzív, aktív és autostrechinget.
  • Koordináció és egyensúly fejlesztés céljából végezett mozgások: az összeghangolt harmonikus mozgás kivitelezést szolgálják.
  • Ergonómiai tanácsadás: személyre szabottan a munkahelyi és hétköznapi élettér optimális kialakításához ad tanácsokat, melyek segítségével a terhelés optimalizálhat.

A gyógytornászi tevékenység ezen alap eljárásokon túl további számos speciális technikát alkalmazva segít.