Sportsérülések után, akár konzervatív, akár operatív ellátást követően, többlépcsős folyamat révén érhetjük el azt a szintet, mely újból maximális sportteljesítményt tesz lehetővé. Ez a folyamat a sportrehabilitáció.

Akut sportsérülések esetén döntő fontosságú a sportoló mielőbbi traumatológus általi szakvizsgálata, a lehető leggyorsabban a diagnózis felállítása. Ezen diagnózis alapulhat fizikális vizsgálat eredményein, ugyanakkor komolyabb sérülések esetén kiegészítő képalkotó vizsgálatok lehetnek szükségesek.

Központunk berendezkedett arra, hogy soron kívüli, 24 órán belüli traumatológiai vizsgálatot tegyen lehetővé. Képalkotó vizsgálatok szükségessége esetén szintén soron kívüli, legtöbb esetben már 48 órán belül emelt szintű képalkotó vizsgálatokat szervezünk a mielőbbi diagnózis érdekében.

A diagnózis felállítása után több terápiás lehetőség állhat fenn, a sérülés jellegétől és súlyosságától függően. Amennyiben műtéti beavatkozásra nincs szükség, úgy az akut ellátást követően megkezdődhet a gyógytornásszal történő közös munka egészen az egészséges mozgáskép visszaállításáig. Majd a rehabilitációs edzőt bevonva folytatódik az együttműködés, amíg a sportághoz szükséges izomzati és neuromuszkuláris rendszer készen nem áll a teljes terhelhetőségre.

Amennyiben operatív teendő szükséges, ennek komplett megszervezését is vállaljuk.

Milyen esetekben elengedhetetlen a rehabilitáció?

A sportsérülések lehetnek akut vagy fáradásos sérülések. Az akut sérülések egy jól meghatározható időpontban bekövetkezett makrotrauma hatására jönnek létre.

A leggyakoribb akut sérülések a teljesség igénye nélkül:

  • zúzódások
  • rándulások
  • szakadások
  • ficamok
  • törések


A sérülések másik nagy csoportja a túlterheléses, vagy más néven a fáradásos sérülések. Ezek akkor jönnek létre, amikor ismételten és folyamatosan olyan terhelésnek van kitéve a sportoló, amely nagyobb kárt okoz a szervezetben, mint amekkorát az két edzés között képes helyreállítani (tehát nagyobb a terhelés, mint a szervezet regenerálódó képessége).

A leggyakoribb fáradásos sérülések a teljesség igénye nélkül:

  • az izmok és az ínak csontos tapadásának gyulladásai
  • az ínhüvelygyulladások
  • a csonthártyagyulladások
  • az izomgyulladások
  • a fáradásos törések
  • a porcfelszín-károsodások
  • az ízületi kopások

Amennyiben a sportsérüléseket nem megfelelően kezelik, rehabilitálják, a tünetek elhúzódóvá, nem ritkán pedig krónikussá válhatnak, melyek degeneratív elváltozásokhoz vezetnek. Krónikussá válás esetén a sportoló teljesítőképessége romlik, mely egy professzionális sportegyesület esetében sem eredményességben, sem financiálisan nem megengedhető.

Másik komoly kockázat ezekben az esetekben az újrasérülés lehetősége. Az újrasérülés esetében oki tényező lehet a nem megfelelő rehabilitáció, valamint a túl korai terhelés.

A rehabilitáció már a sérülés bekövetkeztének pillanatától megkezdődik, rögtön a pálya szélén. Az akut ellátás gyorsaságán és minőségén sok múlik, a megfelelő és pontos diagnózis az alapja a későbbi gyógyulásnak. A felépülés optimális volta akkor jöhet létre, ha a különböző szakterületek együttműködve és egymásra épülve összehangoltan dolgoznak a sportoló érdekében.