Sportsérülések után, akár konzervatív, akár operatív ellátást követően, többlépcsős folyamat révén érhetjük el azt a szintet, mely újból maximális sportteljesítményt tesz lehetővé. Ez a folyamat a sportrehabilitáció.

Akut sportsérülések esetén döntő fontosságú a sportoló mielőbbi traumatológus általi szakvizsgálata, a lehető leggyorsabban a diagnózis felállítása. Ezen diagnózis alapulhat fizikális vizsgálat eredményein, ugyanakkor komolyabb sérülések esetén kiegészítő képalkotó vizsgálatok lehetnek szükségesek.

A diagnózis felállítása után több terápiás lehetőség állhat fenn, a sérülés jellegétől és súlyosságától függően. Amennyiben műtéti beavatkozásra nincs szükség, úgy az akut ellátást követően megkezdődhet a gyógytornásszal történő közös munka egészen az egészséges mozgáskép visszaállításáig. Majd a rehabilitációs edzőt bevonva folytatódik az együttműködés, amíg a sportághoz szükséges izomzati és neuromuszkuláris rendszer készen nem áll a teljes terhelhetőségre.

Amennyiben operatív teendő szükséges, ennek komplett megszervezését is vállaljuk.

Milyen esetekben elengedhetetlen a rehabilitáció?

A sportsérülések lehetnek akut vagy fáradásos sérülések. Az akut sérülések egy jól meghatározható időpontban bekövetkezett makrotrauma hatására jönnek létre.

A leggyakoribb akut sérülések a teljesség igénye nélkül:

  • zúzódások
  • rándulások
  • szakadások
  • ficamok
  • törések


A sérülések másik nagy csoportja a túlterheléses, vagy más néven a fáradásos sérülések. Ezek akkor jönnek létre, amikor ismételten és folyamatosan olyan terhelésnek van kitéve a sportoló, amely nagyobb kárt okoz a szervezetben, mint amekkorát az két edzés között képes helyreállítani (tehát nagyobb a terhelés, mint a szervezet regenerálódó képessége).

A leggyakoribb fáradásos sérülések a teljesség igénye nélkül:

  • az izmok és az ínak csontos tapadásának gyulladásai
  • az ínhüvelygyulladások
  • a csonthártyagyulladások
  • az izomgyulladások
  • a fáradásos törések
  • a porcfelszín-károsodások
  • az ízületi kopások

Amennyiben a sportsérüléseket nem megfelelően kezelik, rehabilitálják, a tünetek elhúzódóvá, nem ritkán pedig krónikussá válhatnak, melyek degeneratív elváltozásokhoz vezetnek. Krónikussá válás esetén a sportoló teljesítőképessége romlik, mely egy professzionális sportegyesület esetében sem eredményességben, sem financiálisan nem megengedhető.

Másik komoly kockázat ezekben az esetekben az újrasérülés lehetősége. Az újrasérülés esetében oki tényező lehet a nem megfelelő rehabilitáció, valamint a túl korai terhelés.

A rehabilitáció már a sérülés bekövetkeztének pillanatától megkezdődik, rögtön a pálya szélén. Az akut ellátás gyorsaságán és minőségén sok múlik, a megfelelő és pontos diagnózis az alapja a későbbi gyógyulásnak. A felépülés optimális volta akkor jöhet létre, ha a különböző szakterületek együttműködve és egymásra épülve összehangoltan dolgoznak a sportoló érdekében.