Vannak helyzetek, amikor a szülő segítő szándéka ellenére sem jut előbbre a problémák megoldásában, vagy éppen elbizonytalanodik teendőjét vagy annak módját illetően, hiszen nem születünk azzal a képességgel, hogy minden helyzetre ismerjük a megoldást, és tudjuk értelmezni nehéz lelki folyamatok működését. Ahogy a fizikai betegségeket is minél hamarabb szeretnénk megoldani, hogy később ne legyen probléma, ez a pszichés nehézségek esetében is így van. Ha időben foglalkozunk vele, csökkenthetjük a szenvedésnyomást és az esetleges hosszabb távú következményeket

Tudjuk, hogy a gyermek életében az állandóságnak nagy szerepe van. Környezetének minden apró változása megérinti (a ki nem mondottak is), legyen az kistestvér születése, új lakásba költözés, óvoda-, iskolakezdés, a szülők közti viszony megromlása, betegség vagy haláleset a családban, stb. Ezen hatások sokszor kibillentik lelki egyensúlyából, főleg, ha egyszerre több dolog is átalakul körülötte (pl. kistestvére születik, ő pedig óvodába kerül). Ilyenkor előfordulhat, hogy hangulata, viselkedése, esetleg egészségi állapota a megszokotthoz képest megváltozik.

Előfordul, hogy a gyermeknek fáj a feje, hasa, állandóan légúti megbetegedésekkel küzd, nem akar iskolába menni, tanulni. A másik végletben nem ül meg a helyén, rosszalkodik, állandóan másokat piszkál, verekedik, fekete pontokat kap. Ezek hátterében sokszor szorongás, esetlegesen depresszív tünetképződés is állhat.

Kamasz és fiatal felnőttkorban pedig sokszor olyan kihívásokkal találja magát szembe az ember, amiket úgy vél, nem tud teljesíteni. Ennek szorongás, befelé fordulás, szociális elszigetelődés lehet az eredménye. Viharos, nagyon nehéz időszak ez még akkor is, ha látszólag minden rendben van. Jó, hogyha áll a fiatal mellett ilyenkor valaki, aki nem a lázadás tárgyát képező családhoz tartozik.